Hároméves koromban kaptam ezt a leporellókartonra nyomott egyszerű kis könyvet anyámtól, és le voltam nyűgözve. Az egymásba futtatott mély színek titkok felé vezettek, az ismeretlen meg a nagyon is ismerős elemek keveredése, az egész rajzolt környezet magától értetődő antropomorf volta pedig természetessé tette az átjárást az otthoni világ és a könyveké között. Persze ezt évtizedekkel később fogalmazhatom így, akkor csak hálásan szippantottam magamba szöveget, képet. Olvasóvá jóval a betűk előtt válik az ember.
Az első kiadásból nincs példányom, de az 1974-es második és az 1980-as harmadik kiadás példányszámai – 57 800 és 70 000 – arra utalnak, hogy rengeteg más gyerek is forgathatta. Furcsa, hogy ez után a jól sikerült könyv után milyen sokféle ronda kiadást ért meg az Altató.
Mostanában időnként veszek belőle ajándékba egyet-egyet, ha antikváriumban látom.
Studiolum dijo: “…ha még nem vagy neugierig, miért olvasod mégis?” en 2026-08-28 10:18➤.
Naszlady Ági dijo: “Gyönyörű történet!” en 2026-08-28 07:43➤.
Naszlady Ági dijo: “🤎🤎ha végre neugierig leszek, ezeket fogom olvasni!” en 2026-08-28 07:42➤.
Samira Sinai dijo: “Iráni–magyar származású emberként ez a cikk igazán felemelte bennem a magyar részt, és büszkeséggel töltötte el a szívemet. Jó érzés látni, hogy Magyarországon...” en 2026-08-23 01:04➤.
Javier Bernat Vistarini dijo: “Magnifico reportaje y unas fotografías de gran calidad tanto documental como artísticas.” en 2026-08-06 06:02➤.
Bertha Mária Adrienn dijo: “Csodálatos élmény volt. A fotód, Tamás, kinyomtatva itt áll a kommódomon.” en 2026-08-04 04:13➤.
Add comment