Szentivánéji álom

„non si svende non si svende neanche se non funziona neanche se non funziona niente saldi di speranze niente saldi di esistenze” „nem eladó, nem eladó még ha nem is működik még ha nem is működik mérleget a reményeknek mérleget a létezésnek nem vonunk”

„Szovjethatalom plusz villamosítás nem lesz kommunizmus.” Már néhány hónapja Tbilisziben éltem, egy barátom lakásában, a város peremén. Kommunalka, betontömbök, sprével felfújt házszámok, az idő kifakította tömbszámok. Az erkélyek törékeny fém konzolain fehérnemű és lepedő. Kóbor kutyák. A taxiban alvó taxisofőrök. Nyár. Férfiak ponyva alatt. Cigarettafüst. Szétszórt csikkek. Hangok, rituális üvöltések. ნარდი, nardi, ostábla. Körben kölykök, remélve, hogy ellesnek néhány trükköt. A hetedik emeletről, ahol a lakásom van, szinte mindent látni szinte az egész negyedben. A fákat, a kóbor kutyákat, a külváros lassú életét. Nők, nehéz szatyrokkal, bevásárlásból hazafelé. Nyár. A lakásban negyven fok. Odakint fáradt póznák, csak távvezetékeiket veszíthetik. A Tbiliszire néhány napja leszállt nyúlós szmogtakaró elvegyül a meleggel. A lift, ლიფთი, öt tetri minden alkalommal. A szovjet időben ez a pénz állítólag a tömbfelügyelőnek járt, aki a lift karbantartásával is foglalkozott. Mára a tömbfelügyelő eltűnt. Maradt a lift, és a kommunalka tíz emelete. Innen nem látni a várost. A központ túlságosan messze van. A szemhatárt Didi Dighomi kommunalkái jelentik, a másik nagy külvárosi lakótelep, ahol az utóbbi években indult be az ingatlanbiznisz. A kormányváltás után tovább tart a sokemeletes იყიდება-házak építése. Így hívják őket, mert ennek a környéknek minden házán, akár régi akár új, mint anonim tulajdonos neve áll a felirat: იყიდება, „eladó”, és egy telefonszám. A külváros közben ürül ki. Régi családok távoznak. Újak nem jönnek. A gazdaság görbéje lefelé tart. Jön a nyár. Jön a lari leértékelése, az infláció, a munkanélküliség, az emigráció. Jön Grúzia. Toronyházamtól a város elérhetetlen messzeségben van. Nincsenek áruházak, nincs „Goodwill”, mint Didi Dighomiban, nincs „Tbilisi Mall”. A város messze van.

A vízierőmű még itt van. Csökkentett termeléssel. A régi szovjet cementgyár is dolgozik. Váltott műszakban, váltott munka. Már rég nem a fényes szocialista jövő. Végállomás.

„vali molto di più di un aumento economico meriti molto di più di un posto garantito che non avrai che non avrai” „sokkal többet érsz egy gazdasági fellendülésnél, többet érdemelsz egy garantált munkahelynél ami nem lesz neked nem lesz neked soha”

Börtön, bank, élelmiszerbolt, zöldség-gyümölcs. Ebben a négyszögben, az aszfalt kibirhatatlan melege és a kóbor kutyák agresszivitása közepette kezdtem tanulni. Először az életet, aztán a nyelvet. A negyed lassú, kemény életét. A szomszédok és a részegek üvöltését, veszekedéseit. A napról napra csendesebb negyedet. A távozásokat. A szovjet időszak a kommunalkákat a vízierőműben dolgozó munkások és családjaik számára tervezte. A Szovjetunió hirtelen eltűnt, s vele együtt a munka is. A lakótelep utcái olyan neveket viselnek, amelyek egy letűnt ideológia és kor képzelet- és jelentésvilágát, a technológia fényes jövőjébe vetett hitet tükrözik: „Energetikosi”.

A Google Maps már sokkal naprakészebb. Jól látszanak rajta a háztömbök (mind egyforma), és az új utcanevek, amelyek a mai Grúzia új történelmi és politikai kurzusához igazodnak. Grúz politikusok és hírességek nevei, nem föltétlenül napjainkból. A történelem lépést vált. Egy külvárosi utcán is meg lehet jeleníteni egy közösséget, a nemzetet. Itt is lehet politikát csinálni, megteremteni a valami nagyobbhoz tartozás érzését. Nem a rendszerhez. Újratöltött identitások. Graffitik a falon, მიყვარხარ. Matricák, „Dinamo Tbilisi”. Frissen festett műfüves minifutballpálya, Saakashvili elnök ajándéka a lepukkant külvárosok színvonalának emelésére. Az utcatáblák még megvannak, a plakátokat már letépték. Ha sápadtan is, fénylik még a ქართული ოცნება, „a grúz álom” csillaga. Ivanishvili. Változik a rendszer, változnak a nevek. Nem változnak a kommunalkák, nem változnak a kóbor kutyák. Változnak a generációk. Lesz változás?

Az idézeteket a „CCCP – Fedeli alla linea” együttes „Manifesto” c. számából vettük.


CCCP – Fedeli alla linea: Manifesto. Kelet-Berlin, 1983