A magyar olvasók többségének, azt hiszem, nem kell bemutatnom a 2026-os rendszerváltás nem hivatalos himnuszát, Mronk Óriási kognitív disszonancia című tangóklipjét. A klip teljes egészét, a szöveget és a videót is a Hír TV választási éjszakájának műsorából összevágott részletek alkotják, ahol a kommunista propagandistából lett jobboldali publicista és Fidesz-seggnyaló Gajdics Ottó először azon kárörvend, hogy milyen kijózanítóan fognak majd hatni Magyar Péterre és pártjára a valódi, igazi adatok, majd amikor ezek elkezdenek beérkezni, és a Tisza-képviselők eredményei a Hír TV-ben ülők várakozása ellenére szinte mindenütt jóval meghaladják a narancsosokét, akkor hüledezik, és a bűnbakot a Facebookban és egyéb ö-ö-ö-izékben véli fellelni.
|
Óriási kognitív disszonancia lehet |
Most nem értjük hogy mi történt |
Már ebben a néhány percben is ott van egy teljes görög tragédia szerkezete: a hübrisz, amelyben a hős bizonyosnak hiszi, hogy az istenek – vagyis ezúttal maga a valóság – őt fogják igazolni; majd a jelek félreolvasása, végül pedig a gondolat és a beszéd szétesése, amikor a világ már nem illeszkedik ahhoz a történethez, amelyet önmagának felépített.
• A hübrisz az a túlzott önbizalom, amikor az ember azt hiszi, hogy ő uralja a helyzetet, sőt a valóságot is.
• A görög tragédiában ez szinte mindig maga után vonja az atét, vagyis a szellemi elhomályosulást: a hős már nem képes helyesen értelmezni a jeleket. Miközben a képernyőn már az ellenkező irányba haladnak az események, ő továbbra is ugyanazt a narratívát ismétli.
• Ezt elkerülhetetlenül követi a peripeteia (fordulat): amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a valóság nem az ő történetét igazolja.
Ráadásul a görög tragédiákban a hős gyakran azt hiszi, hogy ő tudja az igazságot, miközben a néző már sokkal többet tud nála. Ez a tragikus irónia lényege. A Gajdics-jelenetben ugyanez történik: a néző látja a beérkező eredményeket, miközben a szereplő még mindig a saját előzetes világképének megfelelő jövőt írja le.
• Nemezis: a nyilvánvaló isteni megtorlás, azaz a totális és nyilvánvaló Fidesz-vereség.
• Anagnóriszisz (felismerés): éppen ez marad el. Ez az egyik oka annak, hogy a jelenet a néző számára egyszerre komikus és tragikus. A klasszikus tragédiában Ödipusz végül felismeri az igazságot. Itt erről szó sincs.
• Helyette van az aporia, a teljes tanácstalanság. A gondolatmenet szétesik: „A Facebook és azok, amik… ö… ö… ö… oda tartoznak”. Ez már nem érvelés, hanem a tragikus hős beszédének felbomlása. Mintha a nyelv sem tudná tovább követni azt a világképet, amely éppen összeomlik.
Nem csoda, hogy egy ilyen klasszikus görög szerkezetű darab különösen kínálkozik ógörög epikus vers tárgyául.
A klipből pillanatok alatt virális mém lett. Sokan telefonjuk csengőhangjának tették meg, és beszámolók szerint ha megszólal a villamoson, általános derültséget kelt, sőt egyesek táncra is perdülnek. És szaporodni kezdtek a változatok is. Először maga Mronk tett közzé egy tucatnyi remixet modern pop-feldolgozásokban. Aztán Scratchmen egy Gajdics Multiverzum klipsorozatot különféle stílusokban és nyelveken. Végül Pepper Boon adott ki közel százötven (!!!) változatot egészen széles skálán, a hettita siratóénektől az oszmán kerengődervis-változaton és tálib dzsihadista éneken át az óészaki viking skáldénekig és moldvai csángó népdalig.
A korábban elmondottakból már világos, hogy a változatok közül nem hiányozhat a homéroszi ógörög epikus feldolgozás sem.
A dalt természetesen a nemrég bemutatott klasszikus görög líra kíséri. Ennek pompás hangja és dallama már önmagában is élvezetessé teszi a feldolgozást.
De minthogy az egyes nyelvi változatok nem tükörfordításai a magyarnak, hanem így vagy úgy igazodnak az adott műfajhoz, ezért külön élvezetet ad az ógörög változatnak, ha értjük a szövegét, és látjuk, mennyire valódi homéroszi fordulatokkal dolgozik. Például a Múzsa odüsszeuszi invokációjával, amit nemrég elemeztünk.
|
Ἄνδρα μοι ἔννεπε, Μοῦσα, διχόφρονα, τοῖ μέγα μέλλε
|
Férfit zengj nekem, Múzsa, kettős lelkűt, akinek meghasonlottsága nagy lesz, |
Add comment